A ma általunk használt állatöv évezredes csillagfigyelés és a különböző kultúrák közötti eszmecsere eredménye. Története Mezopotámián, Egyiptomon, Görögországon és az arab világon keresztül vezetett, mielőtt elérte volna modern formáját.

Gyökerek Mezopotámiában

Kr. e. 2000 körül a babiloniak már rendszerszerűen figyelték az eget, és a csillagképeket földi eseményekkel kötötték össze. Itt merült fel először a Nap útjának tizenkét egyenlő részre osztása – ez az állatöv alapja, ahogy ma ismerjük.

Egyiptomi és görög hatás

Az egyiptomiak részletes csillagászati megfigyelésekkel járultak hozzá a tudáshoz, amelyeket mezőgazdasági és vallási naptárukhoz igazítottak. A Kr. e. 4. századtól kezdve a görögök filozófiai és matematikai szempontból rendszerezték ezt az ismeretanyagot, összekapcsolva a csillagjegyeket a négy elemmel, és megteremtve a ma is használt szimbolikus szókincs nagy részét.

Hellenisztikus asztrológia

A Kr. e. 2. és a Kr. u. 2. század között, a hellenisztikus korban kialakult a horoszkópikus asztrológia – amely a születés pontos pillanatának képletén alapul, és nagyon hasonlít a ma gyakorolt változathoz. Ptolemaiosz csillagász, római kori Egyiptomban, "Tetrabiblos" című művében foglalta össze e tudás nagy részét.

A középkor és az európai elterjedés

A középkorban arab tudósok megőrizték, lefordították és kibővítették a görög asztrológiai szövegeket, majd a 12. századtól kezdve újra bevezették ezt a tudást Európába, ahol az asztrológia népszerűvé vált a nemesség és a királyi udvarok körében.

A trópusi állatövtől a popkultúráig

A modern nyugati asztrológia az úgynevezett trópusi állatövet használja, amely az évszakokon (nem pedig a látható csillagképeken) alapul. A 20. században, az újságok, majd később az internet térnyerésével a napi horoszkópok olyan népszerűvé tették az asztrológiát, mint korábban soha, és emberek millióinak mindennapi életévé vált.